November 28-án adventi játszóház volt. A bibliai karácsonyi történetet vettük, és arról készítettünk makettet. Énekeltünk, beszélgettünk.
Október a reformáció hónapja volt. Szerte az országban ünnepségeket, megemlékezéseket tartanak, melyben felhívják a figyelmet az 1517-ben történtek fontosságára. Ebben az évben október 31-én Luther Márton kitűzte híres tételeit a wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy a bűnbocsátó cédulák káros gyakorlatával és más, Biblia ellenes gyakorlattal felhagyjon az akkori egyház. Sajnos ez nem sikerült, ezért az egyházszakadás elkerülhetetlen volt. Az evangélikus és a református egyházak a Biblia alapján szerveződtek és szerveződnek azóta. Ennek emlékére 10-én gyermek filmklubot tartottunk, ahol megnéztük a Luther életéről készült filmet. Nagyon tetszett a kicsiknek.
A gyerekhét augusztus 3-tól 7-ig tartott. Az igei téma „Elveszett és megtaláltatott” volt. Nagyon jól érezték magukat.
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak, akik süteménnyel, gyümölccsel vagy más módon támogatták a két egyházi hetet. Egy szép bárány és agyagállatok a sok kézműves munkadarab közül. Július 13-17-ig ifihét volt. A Monor Nagytemplomi Református Gyülekezetből jöttek fiatalok, akik az ifjúsági órákat is tartották év közben. Szépen példázza ez az összefogás az igét: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6,2) Az igei témák alapgondolatai voltak: hivatás, hit, házasság, humor, hála (5H). Kedden kirándulni mentek a Vácrátóti Botanikus Kertbe, ahol tapasztalt pedagógus vezette körbe a fiatalokat. Meglátogatták a medvefarmot is. Csütörtökön strandoltak, de volt filmvetítés, vizes lufi, sorversenyek, majd lovaglás is Morvai Tündi jóvoltából. A képen a Vácráróti Botanikuskertben pihennek a gyerekek.
Július 11-én Dr. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét a templomban. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy a püspök úr sűrű elfoglaltságai ellenére is eljött hozzánk.
Pünkösd előtti szombaton volt a konfirmációi vizsga a presbiterek előtt. 4 gyermek, 3 lány és 1 fiú tett vallást hitéről. Jól megtanulták a 100 kérdést is. Másnap 8 felnőtt is csatlakozott hozzájuk a gyülekezet előtt. Jó volt látni a 12 fős konfirmandus közösséget a templomban. Reméljük, hogy nem fogyatkozunk el, Isten szaporítja a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
A képen keresztelésre készülnek a konfirmáció előtt. Húsvéti bábelőadás. Ismét az Élet Szava munkatársai jöttek el a gyülekezetbe, hogy a feltámadás örömhíréről beszéljenek velünk. A nagy eső miatt sajnos kevés gyerek jött el, de nagyon tetszett nekik.
Női konferencia Isten vezetéséről
„Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága”- olvastuk a Bibliában. Ez azt jelenti, hogy Isten segít abban, hogyan igazodjunk el az élet sűrűjében, mert Ő jobban látja, hogy milyen veszélyek, nehézségek, de sikerek és örömök is találhatók út közben. A Bibliában szól hozzánk, de általában kikre hallgatunk? A következő személyek véleménye szokott befolyásolni bennünket: -szüleink, férjünk, gyerekeink, rokonaink, szomszédok, boltos, orvos, -celebek, női lapok, műsorok, hírmagyarázók, tanárok, képviselők, facebook, internet Pedig csak azokra kellene hallgatnunk, akik ismerik és szeretik Istent. Előfordul, hogy a rossz híreket könnyebben elhisszük, mint a jót. Miért van ez? A rossz tapasztalatok, kisebbségi érzés miatt. A saját agresszív személyiség is hajlamosít erre: mindenki olyan, mint én, ezért gyanakvás, bizalmatlanság jelentkezik. Rendezetlen bűnök miatt. A fentieknek az lehet a következménye, hogy nem bízunk Istenben, nem halljuk a szavát – a boldogság hiánya jelentkezik. Bizonytalanság, és újra bizalmatlanság. Az emberek felé és Isten felé. Isten helyett másra kezd hallgatni a hívő is. Magányában: élettársat keres, anyagi nehézségekben szerencsejátékokban kezd bízni. Betegségében kuruzslókat fogad, vagy százezreket költ orvosokra, pedig Jézus a mi gyógyítónk. Ő az állami rendszerben is velünk van. Asa király történetéből értettem meg, hogy helytelen dolog az orvosokban bízni, és nem Istenben. Asa nem hajlott el a bálványokhoz soha, de utolsó éveiben meggyengült a hite, és „betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.”( 2.Krónika 16.12.) Persze szükség van az orvosokra is, de ők csak eszközök, ezért attól fogva nem fogadtam orvost, teljesen rábíztam magam a gondviselésre. Egyik szülésemnél sem éreztem a fogadott orvos hiányát. Mit tehetünk, ha elvesztettük Isten vezetését? Meg kell keresni azt a pontot, ahol letértünk az útjáról, ahol már nem Isten Igéje volt az „ösvényem világossága”, hanem más. Bocsánatot kell kérni ezért Istentől, Ő kész megbocsátani Jézus haláláért, és újra szól. A hit útján erősödést jelent, ha Bibliát olvasunk, istentiszteletre járunk, keressük a hívőkkel való találkozást, a lelki beszélgetéseket. Imádkozunk, megvalljuk bűneinket, jó evangéliumi könyveket olvasunk. Keressük a helyünket a templom körüli szolgálatban. Isten hív: „Térj én hozzám, mert megváltottalak.” (Ésaiás 44.22) |