(Olvassuk) Józs 1,1 – 9
Nem maradok el tőled, nem hagylak el. (Józs 1,5)
Nem tudom, ki, hogyan töltötte az éjszakát, de egy biztos, felébredtünk egy új napra, az újesztendő első napjára. Ezzel a nappal változik az életünk, hiszen ha más nem, 2012-t írunk. Ezen az éjszakán az emberek a szórakozás mellett számot vetnek az elmúlttal, és terveket fogalmaznak meg a következőkre. Talán mi is így tettünk, talán nem, mégis ott van a szívekben a várakozás, mit hoz ez az év. Nagyon sok megfogalmazás lehet, rengeteg terv, elképzelés, de nem tudhatjuk, valóra válnak-e, vagy sem.
A számvetést elvégeztük mi is, akik itt voltak tegnap este, és arra a megállapításra jutottunk, bármilyen is volt az életünk, egy biztos: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR! Lehet, hogy mi nem törődtünk vele, lehet, hogy néma bálványokat szolgáltunk, lehet, hogy sok szomorúságot okoztunk Istennek, vagy ha másként fogalmazunk, sokszor bosszantottuk az Urat, ő mégis hű önmagához, magát meg nem tagadhatja, Mindeddig megsegített bennünket!
És csodálatos, ahogy folytatja az Úr ma reggel, az újesztendő küszöbén. Ahogyan beszélt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához, ugyan úgy beszél hozzánk ezen az álmos, mégis kiemelt reggelen!
Józsué és a nép magára maradt. Meghalt Mózes, aki eddig vezette őket, akire lehetett számítani, aki közbenjárt, aki törődött velük, aki intézte a dolgaikat. Meghalt a vezetőjük, és most magukra maradtak.
De visszacsengenek a tegnapi gondolatok, hiszen nem Mózes volt az, aki vezette őket, aki törődött velük, aki gondoskodott róluk, hanem az Úr, az ő Istenük. Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!
De Józsué és a nép ott áll egy hatalmas feladat előtt, egy teljesen új kezdet előtt, egy új élet (egy újév) előtt, el kell foglalniuk az országot, meg kell kezdeni a honfoglalást.
Istenünk arra hívja fel a figyelmünket, nekünk is új feladatok jönnek ebben az évben, lehet, hogy megváltozik az életünk, lehet, hogy másképpen alakul, mint eddig.
De ahogyan Józsuét bíztatja az Úr, és rajta keresztül a népet, ugyan úgy bíztat ma bennünket is: Veled leszek…
Hatalmas feladat, talán még maguk sem gondolják, mekkora, nem tudják, mi vár rájuk valójában, de az Úr tudja, és készíti őket rá.
Az új kezdet harcot jelent a számukra, küzdelmet. Nem sétagalopp a honfoglalás, gyötrelem és halál. Ebben a feladatban embert kell ölni, sokat szenvedni, de meg is lehet halni. Csak az Úron múlik, ki marad életben egy csatában, ki esik el, és győznek-e, vagy sem.
De ebben a nehéz helyzetben az Úr nyilvánvalóvá teszi Józsué és a nép előtt, hogy nincsenek egyedül. Testvérek, egy a helyzet, ez a kezdet, ez az újév új feladatokkal, az Úrtól van! Ő ígérte meg az országot, amelynek a kapujában áll Józsué és a nép. Megígérte még Ábrahámnak, az ő utódjainak, és most beteljesül az ígéret.
Nem tudom, nem tudhatom, mit ígért az Úr neked, amit valóra vált ebben az esztendőben. Nem tudhatom, mit vársz ettől az évtő, de ma arra figyelmeztet az Úr, Tőle indul ki minden, az ő ígéretei válnak valóra, de mindezekben ő veled, velünk lesz.
Ez az esztendő, testvéreim, küzdelmeket hoz, harcokat, nehézségeket, de az Úr velünk lesz, nem hagy magunkra bennünket, sőt! Ahogyan Józsuénak mondja, ő maga harcol majd helyettünk harcainkban!
Légy erős és bátor, mondja az Úr Józsuénak, és mondja ma neked, aki eljöttél. Jöttél álmosan, fáradtan, reményvesztetten, félve a holnaptól, a rád váró harcoktól, esetleges kudarcoktól, de lehet, hogy reménykedve, az Úrban bizakodva, várva az ő hatalmas csodáit.
Mózesnek csodajelre volt szüksége, hogy el merje vállalni Istentől kapott megbízatását, Józsuénak elég Isten jelenlétének ígérete, hiszen látta Mózes életében, hogy milyen erőforrás ez az ígéret.
Mózesnek az égő csipkebokorban jelenik meg az Úr, a Sinai hegyen tűzben, mennydörgésben, Józsuénak megígéri, hogy vele lesz, és nem hagyja el.
Neked, nekem, mondta-e már Isten: íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig?
A Józsuénak tett ígérethez figyelmeztetés is kapcsolódik: Isten jelenlétének feltétele a törvényhez való ragaszkodás.
Nekem, neked a testet öltött ige, Jézus Krisztus a zsinórmérték. Az vezessen ebben az esztendőben (IS), hogy Jézus hogyan viselkedne, mit mondana abban a helyzetben, amiben te vagy!
Izráel népének életében kiemelt helyet kapott a törvény tanulmányozása. Pl. a qumráni közösség tagjai egymást felváltva éjjel-nappal folyamatosan olvasták a törvényt. Lehetséges, hogy a betű szerint értelmezett állandó törvényolvasás gyakorlása gépiessé és lélektelenné változtathatja az embert – a keresztyén egyház, és sok hívő életében éppúgy találunk erre példákat, mint Izráelben is.
Mégis, ezen a napon is időszerű, hogy megvizsgáljuk magunkat az Isten Igéjével való kapcsolatunkban. Nem vált-e egyhangúvá számunkra az Ige, nem olvassuk-e gépiesen, törvényből, megszokásból csupán? Van-e számunkra, belőle kapott új üzenet? Elég időt szánunk naponta a Biblia elmélyült tanulmányozására?
A mi egyházunk az Ige egyháza. Lássuk meg, hogy saját életünkben és gyülekezeteinkben, egyházunkban még sok fogyatkozásunk van ezen a téren.
De ahogyan a tegnap esti összegzésünkben megláthattuk, annak ellenére, amilyenek vagyunk, az Úr szeretete vesz körül bennünket, elmondhattuk: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!
Ugyan így összegzésként az Úr felénk áradó szeretetének jeleként mondhatjuk az igével: Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.